A kánon megkérdőjelezői és a múlt eltörlői modernitás versus rombolás /

A modernitás nem korszaknak, hanem állapotnak értelmezhető: nem „válságban van”, hanem maga a válság, amely a fennálló rend állandó kritikáját és megújítását hordozza. A múlthoz való viszony kettős: a hagyomány újraértelmezése vagy radikális elutasítása (például futurizmus, cancel culture). Az emlék...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Gábor György
Dokumentumtípus: Könyv része
Megjelent: Szeged University Press Szeged 2025
Sorozat:Litterae Humaniores
Modernség és modernitás
Kulcsszavak:Modernitás, Emlékezetpolitika, Kultúrfilozófia
Tárgyszavak:
doi:10.14232/lh.2025.3.1

Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/89411
LEADER 02826naa a2200265 i 4500
001 acta89411
005 20260212151023.0
008 260212s2025 hu o 000 hun d
020 |a 978-963-688-090-3 
022 |a 3057-9929 
024 7 |a 10.14232/lh.2025.3.1  |2 doi 
040 |a SZTE Egyetemi Kiadványok Repozitórium  |b hun 
041 |a hun 
041 |a eng 
100 1 |a Gábor György 
245 1 2 |a A kánon megkérdőjelezői és a múlt eltörlői   |h [elektronikus dokumentum] :  |b modernitás versus rombolás /  |c  Gábor György 
260 |a Szeged University Press  |b Szeged  |c 2025 
300 |a 19-66 
490 0 |a Litterae Humaniores 
490 0 |a Modernség és modernitás 
520 3 |a A modernitás nem korszaknak, hanem állapotnak értelmezhető: nem „válságban van”, hanem maga a válság, amely a fennálló rend állandó kritikáját és megújítását hordozza. A múlthoz való viszony kettős: a hagyomány újraértelmezése vagy radikális elutasítása (például futurizmus, cancel culture). Az emlékezetpolitika, a „gyorsuló idő” (Koselleck), a kulturális ipar és a digitális média egyaránt gyengítik az autonómiát és a történeti önismeretet. A modernitás akkor őrizheti meg teremtő energiáját, ha a hagyományhoz való hozzáférése s annak hermeneutikai elsajátítása, valamint a mindenkori adott autoriter hatalommal és a hatalom által rögzített kánonokkal szembeni emancipációs törekvése egyensúlyban marad. A „láncolat” megbomlása így nem a múlt eltörlését, hanem a megértés helyreállítását és a folytonos újraértelmezés szükségességét teszi nyilvánvalóvá. Modernity is to be conceived not as a historical epoch but as a condition: it is not “in crisis” but is itself the crisis, carrying within it the permanent critique and renewal of the established order. Its relation to the past is ambivalent-either the hermeneutical re-appropriation of tradition or its radical repudiation (as in Futurism or cancel culture). Memory politics, the acceleration of time (Koselleck), the culture industry, and digital media alike erode autonomy and historical self-understanding. Modernity can preserve its generative energy only if access to tradition and its hermeneutical appropriation remain in balance with the emancipatory resistance to authoritarian power and the canons it seeks to impose. The breaking of the “chain” thus signals not the erasure of the past but the imperative of restoring understanding and the necessity of continuous reinterpretation. 
650 4 |a Bölcsészettudományok 
650 4 |a Filozófia, etika és vallástudományok 
695 |a Modernitás, Emlékezetpolitika, Kultúrfilozófia 
856 4 0 |u http://acta.bibl.u-szeged.hu/89411/1/litterae_humaniores_2025_003_019-066.pdf  |z Dokumentum-elérés