Self-defence and necessity in Roman law and in the Hungarian Criminal code
A dolgozat olyan tényállásokat mutat be a Lex Aquilia által szabályozott esetkörből, melyeknél a törvény első részében szereplő occidere, illetve a harmadikrészben szabályozott urere ftangere rumpere, vagy dologrongálásformálisan megvalósul, de a szándékos elkövetés ellenére sem kerül megállapításra...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
2003
|
| Sorozat: | Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica : publicationes doctorandorum juridicorum
2 No. 1-10 |
| Kulcsszavak: | Római jog, Büntetőjog - magyar |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/7522 |
| Tartalmi kivonat: | A dolgozat olyan tényállásokat mutat be a Lex Aquilia által szabályozott esetkörből, melyeknél a törvény első részében szereplő occidere, illetve a harmadikrészben szabályozott urere ftangere rumpere, vagy dologrongálásformálisan megvalósul, de a szándékos elkövetés ellenére sem kerül megállapításra a cselekmény jogellenessége. A szerző célja e jogesetek bemutatásán keresztül a történeti jogösszehasonlítás módszerének segítségül hívásával annakbizonyítása,hogy a római jog ismerte azokat a szituációkat, melyekben a modern büntetőjogi dogmatika azt mondja, hogy báraz adott cselekmény formailag jogellenes, amateriális jogellenesség bizonyos, a jogáltal konstruáltokok alapján mégishiányzik.Az elkövető felelősségre vonása tehátelmarad annak ellenére, hogy megölt valakit, vagy más súlyos sérelmet okozott. Hangsúlyozandó, hogy a római jogi kazuisztikában nem találjuk meg tehát a jogellenességet kizáró okok dogmatikai rendszerét, mégis a jogesetek fényében rendkívül tanulságosáttekinteni,hogy a római jogászok milyen kritériumok fennállta esetén állapították meg a jogellenesség hiányát. Ajogellenességet kizáró okok római jogirendszerének felvázolását követően a dolgozat a jogos védelem és a végszükség szabályozásának mikéntjét teszi részletes vizsgálat tárgyává. Az idevágó kázusok elemzése eredményeként levonható az a következtetés,hogy a modern büntetőjog által elfogadott alapvető követelmények a jogos védelem megállapításával kapcsolatban mar a római jogászok számára ismertek voltak, nevezetesen: (1) jogos védelmi helyzet csak a támadó irányában állhatfenn, (2) atámadás jogellenessége, a védekezés (3) azonnalisága, és (4) szükségessége, ami magábanfoglalja (4/a) az arányosság és (4/b) a lehető legenyhébb elhárítási mód választásának követel-ményét. A végszükség tekintetében a dolgozat szerzője azt a konklúziót vonja le, hogy a római jogászok a mai felfogásunkhoz nagyon hasonlóan látták a végszükség megállapíthatóságának feltételeit mind a veszélyhelyzet keletkezése, mind pedig az elhárítócselekmény és annak a jog által még tolerálható következményei tekintetében. Végül a dolgozat egy némileg speciális, és a római jogtudósok körébensem egységesen megítélt, tűzvésszel kapcsolatos jogesetet mutat be, melynek megoldása mind a végszükség, mind a köz érdekében történt károkozás szabályainak segítségül hívásával elképzelhető. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 177-185 |
| ISSN: | 0324-6523 |