A reformkori rögtönítélő eljárás szakaszai
A büntetőeljárás szisztematikus modern szemléletű kutatásának előfeltételei a büntető anyagi jogi szabályok legalább hozzávetőleges kialakulása, a bírósági fórumrendszer relatív stabilitása, a szakirodalom megjelenése, a kodifikáció igényének felmerülése, valamint az írásbeliség olyan fokú elterjedé...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Szeged
2024
|
| Sorozat: | Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica
14 No. 3 |
| Kulcsszavak: | Büntetőeljárás története - Magyarország - 19. sz., Jogtörténet - Magyarország - 19. sz. |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/88993 |
| Tartalmi kivonat: | A büntetőeljárás szisztematikus modern szemléletű kutatásának előfeltételei a büntető anyagi jogi szabályok legalább hozzávetőleges kialakulása, a bírósági fórumrendszer relatív stabilitása, a szakirodalom megjelenése, a kodifikáció igényének felmerülése, valamint az írásbeliség olyan fokú elterjedése, hogy az eljárási cselekmények dokumentálása biztosított legyen. Ezek a feltételek Magyarországon a 18. században fokozatosan teremtődnek meg, így a jogtörténeti reformkor kezdetétől – 1790-től – már jól vizsgálhatók elméleti kérdések is. Többek között az is, hogy hány szakasza van a büntetőeljárásnak. A tényleges folyamatok feltárását azonban több tényező is akadályozza. Írott jogi jogforrás hiányában nem lehet az eljárási szakaszokat a törvényekből kiolvasni, tehát a rendelkezésre álló egyéb forrásokat kell számba venni. A tervezetek és javaslatok a jövőre vonatkozó elképzeléseket testesítik meg, az éppen aktuális büntető eljárási jogról csak áttételesen nyújtanak információt. Emellett probléma, hogy korai kodifikációs időszakból csak az 1795-ös tervezetnek van modern szemléletű monografikus jogtörténeti feldolgozása,1 az 1830-as tervezet csak nagyon kis részleteiben ismert,2 az 1843/1844-es eljárási tervezetek elemzése pedig elavult módszertanú.3 Az 1848 előtt a kézikönyvek csak hozzávetőlegesen írják le az alkalmazott eljárási jogot, ugyanis a szokásjog nagy teret enged a – szerzők által nem ismert vagy figyelmen kívül hagyott – helyi eljárási normák kialakulásának. A tényleges, alkalmazott jogot – a szakirodalomra és kodifikációs termékre is figyelemmel – a bírói gyakorlatból, levéltári források (peranyagok, statisztikák) alapján lehet (re)konstruálni. A partikularizmus miatt tulajdonképpen lehetetlen a rendi korszak eljárási szabályainak egységes rendszerbe foglalása, de a legfontosabb jellemzők kimutathatók. A praxis feltárását megnehezíti az iratpusztulás – levéltári selejtezés – is, így nem válaszolható meg minden kérdés. A rögtönítélő bíráskodás azonban egy jól kutatható terület. Die Voraussetzungen des Standrechts entwickelten sich in Ungarn an der Wende der 18- 19. Jahrhunderten: ein relativ geregelter Strafprozess, eine relativ zugängliche Berufungsmöglichkeit, ein relativ modernisiertes Strafsystem und die Dominanz der Generalprävention. Die Regierung regelte das Standrecht in fünf Verordnungen (lateinisch: 2888/1800; 4783/1813; 15119/1837; ungarisch: 22659/1841; 27822/1846.). Der Ablauf des Verfahrens war sehr präzis und streng geregelt. Das Standgericht musste jede Verfahrenshandlung im Protokoll festhalten. Das ordentliche inquisitorische Verfahren stand aus vier Abschnitten: das lange und wichtige Vorverfahren, die unbedeutende Verhandlung, zweite Instanz und dann Strafvollzug. Demgegenüber hatte die Standgerichtbarkeit nur drei Abschnitte: Festnahme des Täters (in flagranti), Hauptverhandlung und Vollstreckung. Die Hauptverhandlung war unmittelbar und mündlich, die Verordnungen erkannten aber das Verteidigungsrecht nicht an. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 17-31 |
| ISSN: | 2063-2525 |