„Dél-Erdély bolgár uralom alatt”? A 9–10. századi Csombord–Maroskarna horizont temetőinek újraértékelése
The presence of Bulgarians in the Carpathian Basin during the 9th century remains one of the most debated issues in early medieval studies. In Southern Transylvania, a group of cemeteries dated to the late 9th and early 10th centuries has long been interpreted as archaeological evidence of Bulgarian...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2026
|
| Kulcsszavak: | Kárpát-medence, Dél-Erdély, bolgárok, 9-10. század, Maroskarna csoport, Csombord csoport |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/13107 |
| Tartalmi kivonat: | The presence of Bulgarians in the Carpathian Basin during the 9th century remains one of the most debated issues in early medieval studies. In Southern Transylvania, a group of cemeteries dated to the late 9th and early 10th centuries has long been interpreted as archaeological evidence of Bulgarian political control. Traditionally classified as the Csombord–Maroskarna horizon, these sites were explained either as representing distinct ethnic groups (Moravian vs. Bulgarian) or as a unified reflection of Bulgarian rule. This dissertation critically re-evaluates these interpretations by applying a comparative and methodologically revised approach. Rather than treating archaeological phenomena as direct indicators of ethnicity, the study focuses on burial customs, material culture, and regional connections. The analysis demonstrates that neither the Csombord nor the Maroskarna group can be reliably linked to a specific ethnic population based on the available evidence. Key arguments previously used to support a Bulgarian attribution—such as supposed biritual cemeteries, amphora-shaped vessels, and animal offerings—prove insufficient when examined in a broader regional context. The examine highlights the importance of ritual transformation, particularly the shift from cremation to inhumation, as a major explanatory factor behind the observed diversity in burial practices. It also emphasizes the role of long-term cultural interactions with the Lower Danube region, which reflect economic, technological, and symbolic connections rather than direct political domination or large-scale migration. Furthermore, the dissertation demonstrates that the cemeteries in Southern Transylvania do not form a homogeneous archaeological group. The site of Alba Iulia–Ambulance Station, in particular, reveals a highly complex and heterogeneous burial community that cannot be divided into clearly distinct chronological or ethnic phases. Overall, the research argues that the 9th–10th century archaeological record of Southern Transylvania should be understood as a multi-layered, transitional cultural horizon shaped by local traditions, regional networks, and broader socio-economic transformations. Instead of reconstructing linear ethnic succession, the study proposes a microregional and relational interpretive framework, offering a more nuanced understanding of early medieval processes in the Carpathian Basin. A disszertáció a bolgárok 9. századi Kárpát-medencei jelenlétének kérdését vizsgálja, különös tekintettel Dél-Erdélyre és az úgynevezett Csombord–Maroskarna horizontra. A kutatás kiindulópontját az a régóta fennálló tudományos vita jelentette, amely szerint a dél-erdélyi 9–10. századi temetők a dunai bolgár állam régészeti hagyatékának tekinthetők-e. A korábbi értelmezések elsősorban etnikai alapon közelítették meg a lelőhelyeket: Kurt Horedt a csombordi típusú temetőket morva, a maroskarnaiakat bolgár népességhez kapcsolta, míg Bóna István egységes bolgár horizontként értelmezte őket. A dolgozat célja e modellek kritikai újraértékelése volt egységes módszertani keretben. A vizsgálat középpontjában a dél-erdélyi temetők temetkezési szokásai, tárgyi anyaga és regionális kapcsolatai álltak. Az elemzésbe a Csombord–Maroskarna horizonthoz sorolt lelőhelyek mellett késő avar kori, szláv és honfoglalás kori párhuzamok is bevonásra kerültek, különös tekintettel az Al-Duna-vidék temetőire. A kutatás egyik legfontosabb módszertani kiindulópontja az volt, hogy a régészeti jelenségek nem tekinthetők automatikusan etnikai identitások közvetlen lenyomatának. A temetkezési rítusok, viseleti elemek vagy tárgytípusok önmagukban nem alkalmasak egy közösség egyértelmű etnikai meghatározására. A vizsgálat ezért az etnikai interpretáció helyett a kulturális kapcsolatok, a regionális kölcsönhatások, a rítusváltások és a mikrorégiós sajátosságok elemzésére helyezte a hangsúlyt. Az eredmények alapján a Csombord–Maroskarna horizont nem értelmezhető egységes bolgár régészeti csoportként. A dél-erdélyi lelőhelyek közötti különbségek inkább kronológiai, társadalmi és regionális tényezőkkel magyarázhatók. Az Al-Duna-vidéki kapcsolatok kimutathatók, ezek azonban nem bizonyítják egy egységes bolgár népesség jelenlétét vagy korai politikai uralmát. A dolgozat összességében a dél-erdélyi 9–10. századi régészeti horizontot nyitott, többkomponensű és átmeneti kulturális jelenségként értelmezi újra |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 383 |